***   TANFOLYAMKEZDŐ AKCIÓ 2025!   ***  TRIBALJ, június 6-9.  ***   ELŐADÁS-SOROZATUNK  ***                                             ***  MEDUNO, június 26-29.  *** PIEDRAHITA távrepülés augusztus 19-26. ***  1% *** 


Túl a bűvös százason...


Salánki Tamás




(2017. augusztus 15.)


Nagy várakozással néztem a keddi nap elé: előző két nap már repültem egy 80 és egy 60 km-es távot és az aznapi idő is igen biztatóan alakult: relatíve magas légnyomás, jó hőmérsékleti gradiens, gyenge dél-délnyugati szél, kis felhőzet. Tökéletes!  

11 óra körül már fent voltam a kobaridi start helyen. Automatikusan „kikassítással” kezdtem, mert korábban jártam már pórul azzal, hogy lemaradtam egy-egy igen aktív startablakról és sóvárogva néztem a pillanatok alatt felhőalapon lévő pilótákat…
Az idő már kezdett élni: egyre erősödő befújások, illetve már a levegőben lévő pilóták mutatták ezt. Tudtam, hogy egy 50 pluszos – de inkább 100-as! - távhoz kritikus a kellő erősségű napsütötte órák száma. Minél tovább hezitál az ember, annál tovább csökken a távrepülésben potenciálisan megtehető kilométerek száma. (Ez szép megfogalmazás volt.)

Start! A keleti start után viszonylag gyorsan felkerültem a balra található katlanon át a kereszttel megjelölt csúcs fölé. 1800m után ráléptem a gyorsítóra és a Müzli hegyet vettem célba. A hegy elérése után annak nyugati oldalára igyekeztem kerülni. Itt újabb termikeléssel ismét 1700-1800m-en voltam, ahonnan gyorsítóval elértem a következő keresztirányú gerincet. Itt a – szokásos! - 1800m elérése után újabb gyorsítós szakasz következett: ugrató hegy.
Ez a hely kritikusnak mutatkozott a repülés során: egyszer fel 1200-ra majd le 900-ra majd ismét fel 1000-re majd le egészen 800-ig… Ekkor felmerült bennem, hogy innen már nem tudok visszakapaszkodni, de a – sokadszor – alkalmazott szívós, türelmes girheléssel majd 1500m-ig sikerült felkapaszkodnom.

„Ennek már elégnek kell lennie” – gondoltam és ismét a gyorsítóra léptem. 1100m-en át is értem a nagybetűs „STOL” gerincre. Na, innen mehetett a padlógáz! Időnként egy-egy erősebb emelésű szakaszon igyekeztem magasságot nyerni. A gerincen van legalább két viszonylag nagyobb törés. Az egyiken kaptam is néhány féloldalas csukást: le a gyorsítóról, ép oldalra átterhel, ép oldali fék használata – ahogy tanultam.
Ezeket a részeket innentől nagyobb oldaltávolságot hagyva közelítettem meg...

A következő jellegzetes pont a Gemona előtti nagyobb völgy átrepülése; a szokásos magasságig kitekertem és jöhetett a gyorsító. Az átérés után izgatottan repültem a gemonai rész felé. Az izgalmat az okozta, hogy egyrészt ezen a részen még sosem repültem, másrészt lenyűgöző látvány a hegygerincek utáni óriási síkság látványa!
A gerinc végén visszafordultam és irány vissza!

A néhány sorral korábban említett völgyet ismét átütöttem és némi termikelés után ismét a gyorsítóé lett a főszerep. Megjegyzem, hogy a gyorsítót a termikeléseket leszámítva szinte állandóan használtam, csak néhány esetben – csukás, erősebb turbulencia – léptem le róla. Miután elhagytam a Stol legmagasabb – antennás – pontját kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan fogok visszakapaszkodni az ugratóhegy utáni keresztirányú gerincre így délután 5 óra magasságában (emlékezzetek mit mondtam a mondandóm elején erről)…
Ekkor vettem észre, hogy az időközben fel-felbukkanó pilóták az antennás részről átmennek a Bovec előtti gerincre. Ekkor nekem is eszembe jutott ez a visszaút. Visszafordultam és fel is kapaszkodtam az antennánál. Itt igyekeztem kitekerni és irány a Bovec előtti gerinc. Pozitív meglepetésként ért, hogy a gerinc előtt és felett nagyon szépen emelt; gyorsan fel is kerültem 1600m-re. A boveci völgyet sikerült átütni és a Krn nyugati oldalán ismét visszakapaszkodni. A Krn katlan gerincén végigrepülve a Müzli felett voltam.

Mosolyogva gondoltam vissza arra, hogy két nappal ezelőtt ugyanezen Krn-i részen repültem csak a másik irányba! Külön feladatként tűztem ki magamnak, hogy az este 6 órakor már eléggé gyengülő időben elérjem még a kobaridi starthelyet. Hát ezt kitartó munkával el is értem: sikerült egy-két fordulót a starthely felett megtennem!
Innen már kieresztettem és kényelmes (végre!) siklással leszálltam Tolminban széles vigyorral a képemen…
A végeredmény egy 103,78 km-es lapos háromszög lett. Hát ez jó kis nap volt!

KATT IDE A REPÜLÉS RÉSZLETEIHEZ AZ XCONTESTEN