EB 2010 Abrenau Austria
150 pilóta...

http://em2010.ikarus-abtenau.at/

33 ország
Szervező Ikarus Club Abtenau
Feladatkitűzők:  
Greg Blondeu /francia/
Pepe Malecki  /német/
Thomas Brandlehrer /austria/
Peter Brandleher/ austria/



Magyar csapat
nöi Ákos Zsuzsa   Gradient Aspen 3
Férfiak:
Kovács Béla        Skywalk Poison2
Galamabos László   Ozone Mantra
Varga Dénes        Sol Tracer 2010
Vértes Balázs      Axis Mercury 2010
Simonics Péter     Niviuk Icepeak 3




Training task

A training feladat  egyaránt a fő-fő próbáját jelenti mind a szervezőknek mind a versenyzőknek. Míg az előbbiek a
szervezeés és a napi lebonyolítás rendjét tesztelik, addig a versenyzők a felszerelésüket és persze némi helyismeretet
is szereznek. Ezt tettük  mi is , hiszen néhányan közölünk teljesen új felszereléssel, vagy helyismeret nélkül érkeztek.

Rendkívűl hasznos és nem utolsósorban biztonságos megoldást választottak a szervezők a verseny on-line
közvetítéséhez és a visszaszállítás megkönnyítéséhez. Mindenki egy kis GPS trackert kapott, amelynek segítségével Google-n
jól nyomon követhető minden másodperce a repülésnek, a pillanatnyi pozíció, és esetenként ez a rendszer komoly  segítséget
nyújthat egy sérült keresésénél.

A training feldat az időjárási körülményeket figyelembe véve viszonylag egyszerű volt. Tulajdonképpen egy lapos háromszög
5 fordulóponttal, 45 km hosszú .
Helyenként erős völgyszél, 3000 m körüli felhőalap és izmos ,  7 m/s körüli emelések jellemezték a napot.
Mivel a starthely  kicsi volt ennyi pilótának az ún. több startpilon-os rendszert használták a szervezők.Ez azt jelenti,
hogy általában 15 percenként újra nyílik a stratcilinder. Ezt jól ki lehet használni a pillanatnyi körülményeket mérlegelve,
illetve ahogy figyelemmel kísérjük az elindult pilótákat, dönthetünk a várakozásról is a következő ablakig.
Azonban az  első szakaszban nehezen ment a kiemelkedés és sokan nem is tudtak volna elindulni az első pilonnal.

Az időjárásjelzés   élénk, erős északi szelet ígért de ezt a régiót  északi irányból teljesen levédi  egy hegylánc.
Jó taktikának bizonyult, hogy a magasban fújó  erős szelet kihasználva , helyenként 80 km/h feletti
sebességet is el lehetett érni, ami pont a fordulópont irányába fújta versenyzőket. Azonban     
alacsonyabban  érvényesült a  helyi völgyszél, így a keresztbe álló, lefutó gerincek mögött erős turbulenciák voltak.
Itt keményen kellett fogni  az ernyőt és a csukódások szinte senkit sem kíméltek. Mentőernyőt is dobott az egyik spanyol ,
de szerencsére csak könnyebben sérült meg. Sokat használtuk a gyorsítót, de végül probléma nélkül teljesítettük a feladatot.
69 versenyző ért célba, a magyarok közül Vértes Balázs 22. , Simonics Péter 27.
Varga Dénes 34. lett.
A többiek időn túl értek a célba.

Day 1

Sajnos nem kedvezett az időjárás az első igazi versenynapon. Az előrejelzés zivatarokat, árnyékoló felhőzetet ígért és
úgy is tűnt nem tévednek. Hosszas várakozás után a közelgő eső láttán sokan  már  elindultak a lifttel  visszafelé. De az  időjárás és persze
így a szervezők is azonban másképp döntöttek. A nap kisütött és bár nyilvánvaló volt a zivatarveszély, a pillanatnyi körülmények biztatóak voltak.
Sajnos a Bischling nevő starthelyet nem 150 pilótára méretezték, ezért sorban kellett állni. Az aktuális WPRS rangsor alapján startoltak a versenyzők.
Emiatt sokan  csak  később, rosszabb körülmények mellett tudtak elindulni.
A napi feladat  egy írányú, 53 km hosszú volt. Bischling- Gröbming. Ez azt jelenti, hogy kb.nyugat- keleti irányban- erre volt még használható az idő -
a radstatti völgyben, a Dachstein déli oldalán haladt a mezőny . A Dachstein felett megjelenő intezív felhőképződés már a feladat elején
elbizonytalanította a pilótákat.
A lehullott eső és az árnyékoló felhőzet ellenére erős emelésekkel rövid idő alatt ki lehetett emelkedni. Ezen a versenynapon az egyéni időmérés mellet döntöttek a szervezők, de a várható zivatar miatt nem volt érdemes taktikázni a várakozással. Nyilvánvaló volt az is, hogy megállítják a feladatot, emiatt is a gyors kitekerés elindulás mellett döntöttek a versenyzők.
Sok pilótának okozott meglepetést, hogy a a védett terültet elhagyva, az első völgy átsiklása után egy oldalól, elég erős széllel megfújt turbulens oldalon találták magukat.
Aki ide túl alacsonyan ért a szél egyszerűen lefújta a hegyoldalról. Itt sokan leszálltak. A szerencsésebbek -akik magasabban értek- ők sem mosolyogva próbálták nyitva tartani az ernyőjüket a helyenként 7-8 m/s es turbulens lee termikekben. A magasban  viszonylag simább volt az idő.  Az első 15-20 perc után két boly alakult ki kb 20-30 pilótával. Az egyik a biztos emelést ígérő de a kurzustól kicsit  eltérő hegyoldalakat választotta, míg a másik csapat a direkt utvonal mellett döntött.
Ők a völgyben , felhőről felhőre haladva igyekeztek eljutni a cél felé. Ebben a csapatban repültem én is. Erős emelésekkel viszonylag gyorsan sikerült haladnunk és láttam , hogy a másik boly döntése mindössze csak néhány pilótának jött be. Az időjárás eközben elég gyorsan és drámaian változott. Kelet felől a egy zivatar kondenzációs oldala jelent meg, ami azzal a csekély eséllyel biztatott, hogy a  csapadék miatt már az inaktív oldal felől közelítünk rá. Ez persze azt is jelentette, hogy a csapadék miatt kialakuló erős szembe szél problémát okoz majd.
A hátam mögé pillantva inkább a szemben lévő zivatar látványát választottam....
Sajnos a feltételezésem a széllel kapcsolatban  beigazolódott. Az élénk szembe szél és a gyengülő, szétfújt  emelések miatt völgy viszonylag sima részét
elhagyva, a biztosnak vélt  lejtőszélben reménykedve a Dachstein déli oldalát célozta meg a csapat. Itt találkoztunk a másik boly szerncsésebb pilótáival akik azonban jóval magasabban értek ide. Már a hegyoldal felé repülve világossá vált, hogy az a lejtőszél amiben reménykedtünk mindössze  az ernyővel együtt csapongó képzeletünk szülötte...
Extrém turbulenciákkal küszködve , csukódó ernyőkkel, mindössze 10-12 km es sebességgel haladtunk ezen az embert, ernyőt végletekig igénybe vévő hegyoldalon.
Néhányan  rövid időn belül elhagyva ezt kis mókát a leszállást választották. Ketten mentőernyőt dobtak, ennek a látványa és persze a safety frekvencián való kommunikáció - Level 3!!! Level 3! Az egyik optimista- Level 2-3... szintén nem simogatták az idegeinket...

(Csak rövid magyarázat ehhez: A pilóták repülés közbe informálhatják a szervezőket a körülményekről. Ezt figyelembe véve ezek  dönthetnek a feladat megállításáról és az azonnali leszállásra való
utasításról.
Level 1-  repülhető
Level 2-  még repülhető de nehéz
Level 3- veszélyes, leszállás azonnal mindenkinek.)

Bár a szemben lévő eső csökkenni látszott  de  hátunk mögött határozottan és fenyegetően felhördült az ég. Ilyenkor más dolgokra szoktam gondolni. Persze csinálom a dolgom-  nyitogatom vissza az ernyőt, nyomom a gyorsítót,- de valahogy más üzemmódba kapcsolok... a nyárra gondolok, a szép repülésekre... ez egy ideig segít.
Végül már siklásból kiadta volna amikor lefújták a napot. kb 7-8 km re voltam az eső áztatta céltól.
A mentőernyő dobók közül senki nem sérült meg komolyabban. Persze amíg összeszedték őket azért elég sokáig tartott. A magyarok közül mindenki - a lehetőségekhez képes becsületesen megküzdött az elemekkel.